Krónika - régi : Jobbagyféltekés festő kurzus vagy Csoda a Művészetben |
Jobbagyféltekés festő kurzus vagy Csoda a Művészetben
2011.03.22. 20:24

Jobbagyféltekés festő kurzus avagy Csoda a Művészetben
Február 3-án a Krúdy Kör vendége volt Simon M. Veronika festőművész az Eötvös Könyvtárban. Portréi, életképei, meditatív alkotásai megtalálhatók többek között Washington, New York, London, Párizs, Varsó, Pozsony, Kairó, Gyergyószentmiklós vagy Nagyszalonta galériáiban, templomokban, különböző intézményekben. Most azonban világlátásáról, pedagógiai tevékenységéről kértük, hogy beszéljen.
Simon M. Veronika jobb agyféltekés kurzusokat tart, melynek alapja, hogy a racionalitásért az elemző, a sorrendet betartó bal, a kreativitásért a vizuális, párhuzamos gondolkodásra képes jobb agyfélteke felelős.
Ha valaki át tud váltani a jobb agyféltekés gondolkodás- és látásmódba, egy rövid tanfolyam alatt képes lesz olyan rajzi ábrázolásra, amely addig elképzelhetetlen volt a számára. A módszer elsajátítása egyéb hatásokkal is rendelkezik, így növeli az önbizalmat, a kreativitást, a problémamegoldó készséget és a koncentráló képességet.
A rendszert mintegy 30 évvel ezelőtt Betty Edwards amerikai rajztanár dolgozta ki, dr. Roger Sperry Nobel-díjas agykutató eredményeit felhasználva.
A mélyen hívő művésznő tanfolyamain azonban még ennél is többről van szó. Meggyőződése szerint az ember nem csak testből és lélekből, hanem egy szellemi, isteni lényből is áll. Ha van arra hitünk, hogy a jobb agyfélteke képességeit felszabadítsuk, akkor már nem a tehetségünkön, a képességeinken áll a siker, hanem a Szentlélek vagy Szent Szellem működésén.
A kurzus mindig egy Bibliai ige felolvasásával kezdődik, illetve a Szentlélek behívásával. Ettől kezdve nem hangozhat el semmi, ami negatív. Nem mondhatja senki, hogy nem tudom, vagy azt, hogy valami ronda…
Az otthonról hozott képeket közösen bírálják meg úgy, hogy kötelező legalább három jót mondani egy-egy képről. A cél az, hogy a résztvevők fedezzék fel a másik alkotásában a szépet, a jót. Természetesen bírálni is lehet, de csak úgy, hogy ha azt is megmondják, hogyan lehet a hibát javítani. A kritika így épít.
Az órákon nagyon gyorsan szeretetteljes, örömteli, alkotó légkör alakul ki. A közösségi szellemet tovább erősíti az egymás iránti kötelező figyelmesség.
A bal agyfélteke megérti a szavakat, a jobb csak a foltokat, fényeket, árnyékokat érzékeli inkább. Például képzeljünk el egy tájat. Húzzunk egy határvonalat, felül az ég, alul a táj. Az ég egyre magasabban sötétedik. Hasonlóan, a táj a kékesből mind jobban meleg színekre vált, ahogy közeledünk. Ezt a jobb agyfélteke kiválóan tudja, és könnyen lerajzolja. Így épül a kép, akár egy épület - egy sor tégla, egy sor malter… és egyszer csak kész a ház. A képek is így, szinte észrevétlenül készülnek el.
Néha elküldik a gyerekeket távol a képtől, hogy egybe lássák, amit alkottak. Ez is a jobb agyfélteke erőssége. Közelről gyakran nem látjuk a fától az erdőt. Az alkotás során egy kicsit hátrébb lépve ismerhetünk fel olyan részleteket, amelyeket szinte tudat alatt vittünk fel a képre, és csak akkor láthatók, amikor egyben látjuk a művet.
A különböző kurzusokon az első vonaltól az aktfestésig mind téma, mind technika tekintetében sok-sok mindennel foglalkoznak. A folyamatos sikerélményt az biztosítja, hogy mindig csak annyival nehezebb feladatot kapnak, amit el is tudnak végezni.
Csodálatos, ahogy átalakulnak az emberek. A süketnémák, a romák, gyengén látók, a hátrányos helyzetűek kivirágzanak. Még autista gyereket is tanítottak, aki ma már egyetemre jár.
A Krúdy Körben az igazi siker két személyiségzavarral, hallás- és beszéd problémával küszködő gyerek és alkotásaik bemutatása volt. Ma bátrak, mernek közösségi életet élni. Mindezt a Mindenható és az Ő általa sugárzott szeretet erejével, melyet a művésznő igyekszik közvetíteni. Jeney Attila
|