|
Az 500. előtt és után…
2011.01.14. 20:35
 Természetes az, hogy be kellett tartani a fogadalmát, és egy nagy ívű kiállítás sorozattal adta meg a jelentőségét ennek az eseménynek.
Az 500. előtt és után…
Minden festőművész életében léteznek fontos számok, az első megfestett, az első eladott kép, az első festménykiállítás…
És természetes az, hogy ezek a számok egyre csak növekednek, növekednek!
Simon M. Veronika 2002-ben tartotta meg Székesfehérváron a 100. tárlatát, az MKB Galériában. Akkor került szóba az, hogy a 100 olyan nagy szám, hogy ha esetleg lehetséges az 500, akkor azt méltóképpen fogja megünnepelni. Persze ezt abban a „hiszemben” mondta, hogy egy ilyen tárlat mennyiség úgysem érhető el.
2010 rácáfolt erre a pesszimizmusra, hiszen decemberre be lehetett ütemezni az 500.-at!
Természetes az, hogy be kellett tartani a fogadalmát, és egy nagy ívű kiállítás sorozattal adta meg a jelentőségét ennek az eseménynek.
A 498. tárlatot Gyulán, férje, Enyedi Béla szülővárosában nyitotta meg, innen indult el pályája, az Apor kép megfestésével. A város közintézményeiben 10 portréja lett 1997 óta elhelyezve. Erre az alkalomra a közintézmények, a gyulai lovagrend vezetőit hívta meg. Emlékezetes program volt mindenki számára, hiszen Simon M. Veronika nagyméretű Albrecht Dürer portréjával a Harruckern Iskolában Dürer Aulát avattak.
A 499. tárlatra lakóhelyén, Székesfehérváron, a Bányató Galériában került sor, ahová 6 olyan festőtársát hívta meg, akikkel évek óta kölcsönösen segítik egymást, példázva azt, hogy inkább együtt kell működni művésztársainkkal, mint ellenükben!
Az 500. tárlatot fő tevékenységi helyén, Budapesten nyitotta meg, a Kinizsi Vinotéka Táncsics Galériájában. Erre az alkalomra 16 költő, író barátjának küldött meghívást. Ők azok, akik évek óta vele illusztráltatják köteteiket, szerepelnek kiállítás megnyitásain, Enyedi Béla énekli az ő általa megzenésített verseiket. Itt is, a művésztársak egyenként be lettek mutatva, elmondták egy alkotásukat, elhangzott egy daluk…
Az 501. tárlatot egy Exclusiv utazási centrumban tartották meg, szimbolizálva a 18 országban tett művészet-kirándulást, Amerikától Ukrajnáig, Lengyelországtól a Vajdaságig.
Az 502. kiállítás megnyitóra már 2011-ben került sor, amikor is a veszprémi Íródeák Kávéház Galériájában TV felvétellel színesítve zenés irodalmi programmal lepte meg a nagyszámú közönséget az általa szervezett „Egy mindért mind egyért” művészcsoport. A Simon M. Veronika által illusztrált 150 kötet megérdemelte ezt az Íródeák programot!
A 503. tárlatra Ukrajnába, Beregszászra hívták meg a művésznőt, ahová több lovagrend is elfogadta a meghívását. Ezek az Ő számára oly fontos Borrendek, hiszen eddig 6 ilyen rendnek a lovagja, és 14 védőszentjüket festette mag napjainkig. Például a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége vezetői szinten képviseltette magát. De ott volt a Móri Brindisi Szent Lőrinc és a helyi Szent Vencel Lovagrend is. Nagy örömére a Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrendje is jelen volt. A beregszászi Európa Magyar Ház Galériája adott otthont a tárlatnak, amelyet izgalmassá tett a művésznő által nekik festett és a magyar delegáció nevében odaajándékozott Munkácsy Mihály portré is. Zubánics László Elnök Úr a megnyitón Munkácsy teremnek nevezte el a Galériát!
Hálát adva A Mindenhatónak, ilyen módon köszönte meg a lovagtársaknak, festőtársaknak, költőknek, íróknak Simon M. Veronika azt, hogy sor kerülhetett az ominózus 500. kiállítására!
Enyedi Béla Dipl. Eng.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
