Húsvét ünnepére 5 fős delegáció érkezett Szatmárnémetibe, Magyarországról, a Simon M. Veronika székesfehérvári Szent István érmes festőművész által festett Irgalmas Jézus oltárkép elhelyezésére, szentelésére.
2010. április 5-én délelőtt erdődi program várta a a festőművésznőt Lovag Vida Sándor és neje, valamint Dáma Szilágyi Kiss Margit és Enyedi Béla társaságában. Megtekintették nemcsak a 2009-ben átadott Szendrey Júlia és a Petőfi Sándor szobrot, de ellátogattak annak a tónak a partjára is, ahol a nevezetes szomorúfűz ma is áll. Az erdődi várnak Úniós támogatással éppen napjainkban kezdődik meg a felújítása.
Délre érkezett vissza a csoport a szatmárhegyi kis templomba, amely akkorra már zsúfolásig megtelt. Dánku Balázs esperes atya ünnepi miséje közepén Simon M. Veronikának adta át a szót, aki elmondta, hogy olyan technikával festette meg a képet, hogy Jézus teljes testével mindenki felé fordul, majd átadta a szót Vida Sándornak, a debreceni Szent Donát komenda parancsnokának…
És ekkor következett be a címben jelzett égi csoda:
Vida Sándor azt kérte, hogy úgy beszélhessen a képről, hogy az még le legyen takarva, de ahogy e szavakkal rámutatott a festményre, arról lehullott a lepel. Abban a pillanatban mindenki azt hitte, hogy valaki megrendezte ezt az automatikus leleplezést, de a mise után kiderült, hogy az égiek spontán akciója volt, ami történt.
Szilágyi Kiss Margit 2 versét, majd Enyedi Béla daltulajdonos 2 dalát már a történések tükrében, elvarázsolva hallgatták a hívők. A „Hadd maradjak még e Földön” Dedik János verset az előadóval mindenki együtt énekelte.
A Helga Winter Házban a jóízű díszebéd elfogyasztása közben volt mit megbeszélni az Isteni Irgalmasság Templomában történtekről. Mindenkinek az volt a véleménye az esetről, hogy ez egy …………..„felülről jött csoda” volt.